magwas

 54.1.{L}.V - Mik az üzleti szempontból naplózandóan fontos események?
banner
invisible
invisible

   2007. március 25., vasárnap

 

Nem vagyunk hülyék


Az alkotmányreform ötletét gyakorlatilag egyetlen kritika éri: hogy állítólag olyan hülye konzumidióta lenne a nép, hogy mindenféle hülyeségeket fognak majd beleírni az alkotmányba. (érdekes, hogy mindig többes szám harmadik személyben fogalmazódik meg az aggodalom)
Ezzel kapcsolatban az alábbiakat tudom elmondani:
  • Jelenleg is vannak működő példák arra, hogy aránylag nagy közösségek olyan kemény érdekütközésekkel járó kérdésekben meg tudnak jól egyezni, mint a költségvetés. Ezt hívják részvételi költségvetésnek. Ehhez képest olyan trivialitásokban megegyezni, hogy a politikusokat vissza lehessen hívni, szerintem smafu. A méretekről annyit, hogy Porto Allegre kábé másfél milliós város, Rio Grande do Sul pedig kábé tízmilliós tartomány (ismerős számok?). Ők kezdték 15 éve, de mára ez már eléggé elharapódzott Délamerikában, ugyanis működik. Keress rá a "participatory budgeting" meg a "porto allegre" szavakra.
  • Akik attól félnek, hogy a nép butább vagy könnyebben befolyásolható lesz, mint a jelenlegi politikusaink, azok nincsenek tisztában a politikai döntések meghozatalának mechanizmusaival. Nálunk sokkal demokratikusabb helyeken (pl. EU parlament) is nagyon durván érvényesül a "pénz beszél, kutya ugat" elv, és itt nem a korrupcióra gondolok (Magyarországhoz képest arrafelé nem létezik korrupció), hanem a lobbitevékenységre: ahol a civil szervezetek nincsenek ott, a nagy cégek bármilyen hülyeséget keresztül fognak erőltetni, ráadásul a kis cégek érdekeire való hivatkozással. Csak míg Brüsszelben a civil szervezet ugyanannyi munkával nagyobb eredményt ér el, mint az üzleti lobbista, nálunk a civil szervezeteknél öt ember éves munkájának eredménye kerekítési hiba ahhoz képest, hogy valamelyik multi helyi vezetője átszól a miniszternek. Ennek fényében nem tudom, miért pont a néptől kéne félni.
  • Az emberek azokról a dolgokról gondolkodnak el, amelyek a látóterükbe kerülnek. Ha csak a foci meg a tévésorozat van a látóterükben, akkor arról. Viszont ha rájönnek, hogy igenis beleszólásuk van a politikai kérdésekbe, akkor azokról is gondolkodni fognak. Igen, ma is szokás baráti körben politikai kérdésekrőlgumicsontokról beszélni, de ezek nem nagyon különböznek a tévésorozatoktól: vannak a mindenki által ismert szereplők, akik csinálnak dolgokat, és azokról a társaság beszélgethet. Viszont ha ott van a beleszólás lehetősége, teljesen más dimenziót kap az egész: amikor a politikus bevallja, hogy hazudott, akkor nem az a vita tárgya, hogy ezt eddig is tudtuk-e, vagy hogy a többi politikusnak mit kellene reagálnia rá, hanem hogy MI mit reagáljunk: örüljünk neki, hogy milyen tökös gyerek mert legalább bevallja, vagy legyen ez az utolsó csepp a pohárban, és kezdeményezzük a lemondatását? És ha az emberek hozzászoknak ahhoz, hogy gyakran gondolkodjanak és beszélgessenek politikai kérdésekről így, akkor hamar megtanulják. Lehet, hogy az elején hoz a többség egy-két hibás döntést (Porto Allegrében is teljes csőd volt az első év), de hamar belerázódunk és megtérül (mára Brazília legfejlettebb része).
  • Chomsky azt mondta, hogy mi okosak vagyunk, hiszen mindannyian képesek vagyunk egy olyan bonyolult szabályrendszer készségszintű elsajátítására, mint a beszélt nyelv. Gondoljunk bele, vajon melyik bonyolultabb: a nyelv minden apró szabályát készségszinten használni, vagy az alapvető valamint a minket közvetlenül érintő kérdésekben megfelelő mennyiségű megfontolás után megtalálni a számunkra optimális választást. Szerintem már erre is az a válasz, hogy "az előbbi", Ehhez vegyük hozzá, hogy az emberek 90%-a számára már "előemésztve" jelenik meg pl. egy népszavazás: a döntési lehetőségek száma az egyes kérdésekben jóval 5 alatti, és a különböző szempontú érveket összeszedve ismerheti meg.
  • A mai alkotmányt merevvé tévő rendelkezések gondolati háttere éppen ez a "hülye nép" című előítélet volt. Az eredménye pedig egy rakás korrupt politikus, és egy olyan közgondolkodás lett, amelyik megpróbálja igazolni a "hülye nép" elméletet. Ez egy tipikus önbeteljesítő jóslat. Ez azonban nem adottság, hanem állapot. Abban a pillanatban, hogy az emberek rájönnek, hogy igenis tudják befolyásolni a környezetüket, gyorsan meg fogják tanulni a módját is. Ehhez szerintem pontosan elegendő méretű trigger egy sikeres népszavazási kezdeményezés az alkotmánymódosításról. Csak az kell hozzá, hogy mi, akik tudjuk, hogy igenis képesek vagyunk formálni a környezetünket, elegen legyünk ahhoz, hogy ezt a kezdő lökést megadjuk.
  • Feltéve - de meg nem engedve - hogy tényleg hülyék vagyunk: akkor olyan döntéseket hoznánk, amilyeneket megérdemlünk.
Összefoglalva: ne parázz, írd alá.

Végül külön szeretnék megemlékezni a 2004.12.05-ös népszavazásról is, hiszen sokak számára ez a döntő érv a "nép hülye" feltételezés mellett.

  • Nem született semmilyen döntés, tehát rossz döntés semmiképpen nem született, akár az igent, akár a nemet tekinted is jó döntésnek bármelyik kérdésben.
  • A népszavazásban két, rosszul fetett kérdés szerepelt, amelyeket egymással összemostak. (A legközelebbi népszavazás is ilyen lesz.)
  • Az, hogy a kérdésekre adott válaszok aránya erősen eltért, azt mutatja, hogy az embereknek jó része az összemosás és a különböző hazugságok ellenére is gondolkodott.
  • Igen, az emberek nagyobbik része nem ment el, tehát vagy nem érdekelték a kérdések, vagy nem tudott dönteni. Akik elmentek, azok pedig a magyar állampolgárság kérdésében nem tudtak igazán dűlőre jutni. Mindkét dologban benne van a politikai kultúra hiánya is, de ez egyrészt nem adottság, hanem állapot, másrészt nem biztos, hogy a választópolgárok mutatták ezt jobban, lásd még hülye kérdésre hülye válasz.

magwas - 0:50 -

Reklám
Írások

Bringások

Szabad szoftver, szabad világ
Érdekes
Ritkán frissül
Alapművek CM
invisible
invisible

ARCHÍVUM

 lusta is vagyok