Azt hiszem az internetezõk nagy részében kialakult már egy egészséges apátia a pornóval szemben. Ez nem csoda, hiszen naponta akár több száz spamet kapunk amelyek mindenféle pornóoldalakra csábítanak, vagy csodaszerek és segédeszközök vásárlására buzdítanak.
Ennek ellenére - vagy éppen ezért - mindenkit felháborít az a hír, hogy egy magyar rendõr gyermekpornóképeket töltött fel valami weboldalra. Látjuk a tévében, olvassuk az újságban, és háborgunk. A tévé mutatja a rendõr dolgozószobáját, az újság papírra kinyomtatta. Ez hiteles. Nem úgy mint a rengeteg spam amit kapni szoktunk. Hiszen közismert hogy a spammerek mindenféle hamisított IP címekrõl szórják be a szemetet a postaládánkba, hogy ki ne derüljön a személyazonosságuk.
Csak egy magyar rendõr lehet annyira balfácán, hogy az otthoni gépérõl feltölti a gyermekpornót. Valószínûleg éppen ezen háborogtam volna ha néznék tévét, amikor egy kollégám felhívott. Azért keresett, mert egy ismerõsének valaki visszaélt az IP címével, és most emiatt kellemetlenségei támadtak.
Egy külföldi rendõrség átküldött egy IP címet azzal, hogy errõl a címrõl toltak át IRC-n 3 db gyermekpornóképet. A magyar rendõrség pedig az IP címhez tartozó gép tulajdonosával szemben ez alapján megalapozottnak találta ennek a több év börtönnel sújtandó cselekménynek az elkövetésével kapcsolatos gyanút.
Igen, a hírekben szereplõ rendõrrõl van szó. Ugyan nem osztogattak, hanem fosztogattak, nem weboldalra hanem IRC-n, és persze nem a rendõr, hanem valaki aki visszaélt az IP címével vagy feltörte a gépét. Azért biztos ami biztos felfüggesztették az állásából, bezárták két napra, majdnem el is bocsájtották. Egy hétig nem mert kimenni az utcára, és úgy általában véve idegösszeroppanást kapott.
Persze az ifjúságvédelemmel foglalkozó nyomozónak nem kell tudni azt hogy egyáltalán mi is az az IP cím. Az ügyészségi nyomozóknak sem. De mivel emberi sorsokról van szó, talán nem ártana megkérdezni olyan embertõl, aki tudja.
Mindenesetre álljon itt egy tanulmány, amely felsorol néhány száz sebezhetõséget, és néhányszor tíz eszközt, amelyek segítségével egy feltételezett támadó egy megadott IP címû gép nevében tud tevékenykedni.
Az esetnek rengeteg tanulsága van. A legfontosabb talán a következõ:
Az internet egy olyan közeg, amivel mindenki elõbb-utóbb kapcsolatba kerül, akár akarja, akár nem. Vélhetõen a nyomozóknak ebben az esetben például egy púp a hátára. Ennek az az oka, hogy nem ismerik, nem tudják mire való, mi az amiben bízni lehet, és mi az amiben nem. Ezért követtek el egy emberi sorsokat érintõ hibát. Azt hitték, hogy az internetre mint virtuális közegre érvényesek a valós világra érvényes bizalmi viszonyok. Úgy hoztak le a virtuális valóságból egy dolgot a valós világba, hogy nem biztosították annak a valós világban való létezését. Nem tudták hogy ilyen kérdés egyáltalán felmerülhet.
A tanulságot levontuk, jöhet annak felhasználása: adjunk internetet minden rendõrnek, ügyésznek, jogásznak. Ugyanis egyre többször fogunk ilyen kérdésekbe botlani. Ha ismerik azt a közeget amiben internetezõként élünk, akkor sokkal jobb esélyünk van rá hogy legközelebb nem elefántot játszanak a porcelánboltban, hanem például megértik azokat a kérdéseket, amik számunkra létfontosságuak: a szabadalmi és a szerzõi jogi kihívásokat, a digitális aláírással kapcsolatos kérdéseket, és azt a környezetet amiben az informatikai bûnözés ellen harcolunk.
Mindenesetre most néhány ügyészségi nyomozó és rendõr belekóstolt ebbe a környezetbe. Egyikük áldozatként alighanem életre szóló leckét kapott internetbõl. Remélem ez segít közelebb jutniuk az informatikai bûnözés elleni harc jellegének megértéséhez, és megosztják a kollégákkal is a tapasztalatot.
Kívánjunk nekik hozzá sok sikert és széles sávot. A saját érdekünkben.